Láttam minap egy egészen felemelő, szép filmet. Az élet háza, ez a címe.
Több üzenetet hordozott a számomra.
Az életem magam építem, formálom, akárcsak az otthonom. Lehet kicsi, rendetlen, koszos, vagy tágas, pazar, puccos, az, hogy hogyan érzem benne magam, csak tőlem függ.
Fontos az érintés. Az ölelés, símogatás, odabújás. Hogy a szívek együtt tudjanak dobbanni. És fontos az elengedés. Elfogadni, élni ami van, és menni tovább.
Sosem késő. Sosem késő elkezdeni szeretni. Magamat, a világomat, és mindent, és mindenkit, ami, aki ebben a világban benne van.
Minden változik. A változás jó. Azt hozza mindig elém, ami éppen akkor nekem a leginkább szükséges.
Csak a magam elvárásainak kell megfelelnem.
Csak a magam elvárásainak kell megfelelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.