Egyszerű és nagyszerű 8.

Lépésről lépésre haladj!

kép forrása : www.pixabay.com

Sokan jártunk már úgy, hogy  a halom mosogatnivaló, vagy a nagy rakás vasalásra váró ruha megrémített.  Esetleg egy fontos vizsga előtt a több órányi tanulni való láttán elveszíthettük az energiánkat, és a tévé vagy az internet egyszerre csak vonzóbb választásnak tűnt, mint korábban.

Életünk során nap, mint nap számos olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyben hajlamosak vagyunk történeteket szőni, és megelőlegezni a jövőt. Lelki szemeink előtt már látjuk, hogy hosszú időt kell olyan dolgokkal eltöltenünk, amiknél sokkal szórakoztatóbbat, érdekesebbet is találhatunk. Csüggedéssel tölthet el a gondolat, hogy sosem szabadulunk a szennyes edények, a gyűrött ruhák, vagy a kilóban is súlyos terhet jelentő tanulnivaló rabságából. 

Ezekben az esetekben mindig azzal merítjük ki magunkat, hogy arra a rengeteg teendőre összpontosítunk, ami ránk vár. Gyakran már hetekkel, hónapokkal előre tervezünk, így olyan terheket veszünk a vállunkra, melyek cipelésére semmi szükség.  

Ha azonban sikerül lépésről lépésre haladnunk, azaz egyszerre mindig csak egyetlen momentumra, a jelen cselekvésére összpontosítanunk, és teljes figyelmünket ennek szenteljük, a fárasztó robot elviselhetővé válik. Csak az épp a kezünkben lévő edényre, ruhára, megtanulásra váró könyvre figyeljünk! Ha végeztünk vele, jöhet a következő, amibe szintén bele lehet mélyedni. Játszhatunk is akár, felfedezve a rászáradt ételmaradék által kirajzolt formákat, vagy azt, hogyan tűnnek el a ráncok a vasaló simításától, megcsodálhatjuk a betűk ívét, színét, a sorok hosszát.  

A lényeg természetesen nem az, hogy tévhitbe ringassuk magunkat az elvégzendő feladat mértékét illetően, hanem, hogy átkapcsoljuk elménket egy másik üzemmódba. Ezáltal a jelen pillanat történésének, megélésének szenteljük magunkat, ahelyett, hogy megelőlegeznénk a munkával járó fáradtságot, kellemetlenséget. Így akár élvezetessé is tehető az első pillantásra megterhelőnek tűnő tevékenység.