Nincs kedvem dolgozni

Érezted már valaha? Hogy legszívesebben elrohannál, kifutnál a világból, csak ne kelljen megcsinálni, végigülni, kiszámolni, megírni, határidőre elkészülni vele??

kép forrása: http://tgphotographer.deviantart.com  

Hazahoztam pár feladatot, mondván, az itthoni gépem jobb, és kényelmesebb a forgószékben teát kortyolgatva, csokit majszolgatva, zenét hallgatva nekilátni, mint a zsúfolt irodában, ahol öten vagyunk egy gépre, és ráadásul a kollégák is állandóan karattyolnak.

De nem megy. Itt az este, és hozzá se fogtam. Leültem már többször is, hogy „na, majd most”, de eszembe jut valami sokkal fontosabb. Újabb teát készíteni, vagy  mosogatni, vagy felmosni, vagy összeütni valami uzsonnát, ebédet , vagy a neten szörfölgetni hosszú órákon át.

Egyszerűen képtelen vagyok elkezdeni. Belül , ne tudom, pontosan hol, ordít valami, hogy „nem akarom”, „nem akarok dolgozni” , „nem akarok ezzel foglalkozni”.

Már szinte fáj, akkora az ellenállás, de muszáj megcsinálnom, mert szorít a határidő, és végül is ez a dolgom, ezért kapok fizetést.

Úgy döntöttem, kopogtatok rá, mert szeretném feszültség mentesebben tölteni a napjaim, és mert jó volna végre nem csak hozzálátni, de végezni is vele, hogy utána a szabadidőm se az „el vagyok maradva a munkámmal” szorításában teljen, hanem önfeledten élvezhessem azt.

Közzéteszem, hátha neked is segít, ha hasonló helyzetbe kerülsz.

Lássuk!

Karate kézélen:

„ Bár az egész testemben van  egy hatalmas nyomás, ellenállás, mert nincs kedvem a munkámmal foglalkozni, én mégis, ezzel együtt is elfogadom önmagam.”

„ Bár legszívesebben a világból is kifutnék, csak ezzel ne kelljen foglalkoznom, mégis szeretem és elfogadom az életem.”

„ Bár úgy érzem, képtelen vagyok nekiállni ennek a feladatnak, és az ellenállás feszíti minden sejtem, mégis, ezzel együtt is megpróbálom szeretni és elfogadni önmagam.”

Szemöldök: itt ez a feszültség,

Szemsarok: mindjárt szétrobban a testem,

Szem alatt: nem akarok ezzel foglalkozni,

Orr alatt: nem akarom ezt csinálni,

Állponton: nem akarok dolgozni,

Kulcscsonton: nem akarom, nem akarom, nem akarom,

Kar alatt: nem akarom megoldani,

Fejtető: nem érdekel, és utálom az egészet,

Nagy levegő, egy kis pihenés.

Szemöldök: ez a nagy ellenállás,

Szemsarok: ez a nagy nyomás,

Szem alatt: el akarok innen tűnni,

Orr alatt: mással akarok foglalkozni,

Állponton: ez nem érdekel,

Kulcscsonton: ettől megőrülök,

Kar alatt: nem bírom,

Fejtető: képtelen vagyok rá,

Szemöldök: nem megy,

Szemsarok: nem megy, utálom,

Szem alatt: elegem van az egészből

Orr alatt: ez nem nekem való,

Állponton: ezt nem szeretem,

Kulcscsonton: nem bírom rászánni magam,

Kar alatt: nem bírom megtenni,

Fejtető: képtelenség, hogy rávegyem magam.

Nagy levegő! Érdemes megpihenni, és szemlélődni, van-e még feszültség. Nálam még elég erőteljes, bár némileg csökkent. Ezért folytatom.

Szemöldök: még mindig nagy a nyomás,

Szemsarok: még mindig itt az ellenállás,

Szem alatt: még mindig feszíti a testem,

Orr alatt: továbbra sem akarok nekiülni,

Állponton: nem akarom megcsinálni, mert muszáj,

Kulcscsonton: én mást akarok,

Kar alatt: nem ami kötelező,

Fejtető: én szabad akarok lenni,

Szemöldök: én nem ezzel akarok foglalkozni,

Szemsarok: nem akarom, hogy határidők nyomasszanak,

Szem alatt: nem akarom, hogy mások mondják meg, mikorra legyek kész,

Orr alatt: megőrjít ez a muszáj,

Állponton: megöl ez a korlátozás,

Kulcscsonton: minden sejtem lázad,

Kar alatt: nem bírom ezt,

Fejtető: nem akarom ezt,

Szemöldök: ez a nyomás,

Szemsarok: ezek a szabályok,

Szem alatt: ezek a határidők,

Orr alatt: ezek a kötelező feladatok,

Állponton: ez a félelemben tartás,

Kulcscsonton: ez a teljes elnyomás,

Kar alatt: nem akarom betartani,

Fejtető: nem akarom megcsinálni,

Szemöldök: az idő szorítása,

Szemsarok: a muszáj és kell nyomása,

Szem alatt: menekülni akarok,

Orr alatt: másol lenni,

Állponton: bárhol máshol, csak itt nem,

Kulcscsonton: elég volt ebből,

Kar alatt: elég a korlátokból,

Fejtető: elég minden szabályból, és feladatból.

Nagy levegő. Kis pihenés. Egyre nő a feszültség bennem. Sok-sok gyermekkori kép cikázott át az agyamon, amikor olyan dolgokat kellett csinálnom, amiket nem akartam. Nem térek ki egyesével rájuk, csak mint „nyomasztó emlékek”-re kopogtatok tovább.

Talán benned is vannak ilyen történetek. Amikor játszani szerettél volna, de inkább tanulni kellett, vagy segíteni a házimunkában, és, ha nem végezted jól, hiába igyekeztél, még meg is szidtak. Mégis a szülők, tanárok iránt érzett tisztelet, és a hit, hogy szeretni fognak, ha jó leszel, rávettek arra, hogy megtedd, amit nem akarsz, bár minden porcikád ellenkezett. Jó gyerek akartál lenni? Én igen. És ilyenkor, a nemszeretem helyzetekben előtör a vágyait meg nem élő, elnyomott , megtört, betört  kisgyerek, és lázad. A felnőtt énem ész érvei nem számítanak, az évek óta hurcolt, és összegyűlt ellenállás sokkal nagyobb, mint hogy uralni legyek képes.

Karate kézélen:
 

„ Bár itt van ez a sok nyomasztó emlék, amikor nem tehettem azt, amit szeretnék, és ezekkel az emlékekkel együtt is szeretem és elfogadom önmagam.”

„ Bár felbukkant számos nyomasztó emlék, amikor olyasmit kellett csinálnom, amit igazából nem szerettem volna, és rosszul éreztem benne magam, mégis ezekkel az emlékekkel együtt is szeretem és elfogadom önmagam és gyermeki énem.”

„ Bár sok-sok kellemetlen emléket őrzök magamban, amikor nemszeretem dolgokat kellett tennem, most úgy döntök  elengedem a bennem lévő kellemetlen érzéseket, ha ez lehet.”

Szemöldök: itt ez a sok nyomasztó emlék,

Szemsarok: amikor játszani szerettem volna,

Szem alatt: amikor olvasni szerettem volna,

Orr alatt: de nem lehetett,

Állponton: amikor kényszerítettek másra,

Kulcscsonton: amihez nem volt kedvem,

Kar alatt: amikor meg akartam felelni, csak, hogy szeressenek,

Fejtető: amikor saját vágyaim ellen tettem,

  

Szemöldök: itt ez a sok nyomasztó emlék,

Szemsarok: itt ez a sok kép, ahogy rosszul érzem magam,

Szem alatt: amikor nem merek szólni,

Orr alatt: amikor félek, hogy rossz vagyok

Állponton: amikor szót fogadok egy jó szóért,

Kulcscsont: amikor feladom önmagam,

Kar alatt: amikor azt akarom, hogy szeressenek

Fejtető: amikor gyenge és kicsi vagyok,

Szemöldök: itt ez a sok emlék,

Szemsarok: amikor a felnőttek jobban tudják, nekem mi a jó,

Szem alatt: amikor nem engedik, hogy kibontakozzak,

Orr alatt: amikor nem lehet szabadnak lenni,

Állponton:  ahogy rám teszik a szabályaikat,

Kulcscsonton: ahogy beraknak a korlátaik közé,

Kar alatt: ahogy meghajlok,

Fejtető: ahol elveszítem önmagam.

Nagy levegő… Hát, nekem sírnom kellett. Pedig nem történt velem soha semmi „durva”. Nem volt bántalmazás, verés, sarokban térdelés. Pusztán a lényem letörése, szavakkal, gesztusokkal, fenyegetéssel.  Azzal, hogy mások jobban tudták, nekem mi a jó. És tudom, hogy valóban jót akartak. Mindenki jót akar, csak sokszor nem úgy sikerül, ahogy tervezzük.

Továbbhaladok. Nincs harag és  fájdalom bennem. Elmúlt  a nyomás, és szorítás a testemből.

Karate kézélen: 

„ Bár sokszor nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk, és akaratlanul is bántunk másokat, mégis hálás vagyok az életemért, és megbocsátok magamnak és mindenkinek az átélt lelki fájdalmakért.”

„ Tudom, hogy mindenkit jó szándék vezérelt akkor is, amikor számomra kellemetlen helyzetbe kényszerültem, ezért megbocsátok magamnak és mindenkinek az átélt lelki fájdalmakért.”

„ Bár sok harag, és fájdalom volt bennem, mert úgy éreztem, bántani akartak mások, mégis most úgy döntök, hogy  megbocsátok magamnak és mindenkinek az átélt lelki fájdalmakért.”

Szemöldök: sokszor hibázok, és hibáznak mások is öntudatlanul,

Szemsarok: sokszor kerülök fájdalmas helyzetekbe,

Szem alatt: sokszor hiszem hogy bántanak,

Orr alatt: sokszor nem veszem észre, hogy én is bántok,

Állponton: fájdalom és harag van bennem,

Kulcscsonton: fájdalmat és bánatot okozok,

Kar alatt: hiába vezérel jó szándék, nem mindig sikerül,

Fejtető: hiába hiszem, hogy valami helyes, lehet, hogy másnak fájni fog.

Szemöldök: megbocsátok magamnak,

Szemsarok: megbocsátok mindenkinek,

Szem alatt: hálás vagyok az életemért,

Orr alatt: hálás vagyok az emlékeimért,

Állponton: köszönöm, hogy megpihenhettem,

Kulcscsonton: köszönöm, hogy feloldódhattam,

Kar alatt: megbocsátok magamnak,

Fejtető: megbocsátok mindenkinek.

Szemöldök: sokszor hibázok, és hibáznak mások is öntudatlanul,

Szemsarok: megbocsátok magamnak és mindenkinek,

Szem alatt: sokszor hiszem hogy bántanak, és nem veszem észre, hogy én is bántok,

Orr alatt: hálás vagyok az életemért, és az emlékeimért,

Állponton: fájdalom és harag van bennem, fájdalmat és bánatot okozok

Kulcscsonton: köszönöm, hogy megpihenhettem, hogy feloldódhattam,

Kar alatt: hiába vezérel jó szándék, nem mindig sikerül, lehet, hogy másnak fájni fog.

Fejtető: megbocsátok magamnak, megbocsátok mindenkinek, köszönöm, hogy létezem.

Hm.. hm… hova is jutottam a „nincs kedvem dolgozni”-tól…?!
Most nagy-nagy békesség, és kellemes fáradtság járt át. Ha megvizsgálom, hogy a tízes skálán a munkakedvem hol is áll, azt kell mondjam, valahol a nulla közelében, de a hatalmas feszültség, és ellenállás ami egész nap bennem munkálkodott, teljes mértékben eltűnt.

Holnap is lesz nap, és azt hiszem, csak saját magamnak kell megfelelnem. Talán a határidők jelzőtáblák, és azért vannak, hogy észrevegyük, hol, és hogyan korlátozzuk mi saját magunkat.

Mi a tanulság? Szeretek kopogtatni .

Számomra mindig fantasztikus élmény, amikor sikerül egy látszólag apró probléma által egészen mélyre jutni, és a gyökerekig hatolva valóban felszabadulni. 

Ha elsajátítod az EFT-t, te magad is átélheted ezt. Ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz, szeretettel várlak alaptanfolyamon, illetve egyéni kezelésen. Részletekért kattints ide.

Lépj  ki a félelmeid, fájdalmaid, emlékeid, hiedelmeid rabságából, válj szabaddá! Tedd meg a családodért, a gyermekedért, a párodért, a szüleidért, a világért,  de elsősorban ÖNMAGADÉRT!