A korábban EFT-vel már átkopogtatott „adósom vagy” témát nézzük most meg egy másik módon, Byron Katie Munka módszerének segítségével.
![]() |
| Kép forrása: http://rinascissorhands.deviantart.com/ |
1. Igaz ez? (Mi ebben a valóság? Tényleg megtörtént?)
Igen.
2. Tökéletesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz?
Igen.
- Tudhatok-e többet, mint Isten/ Valóság?
Nem.
- Kinek a dolgával foglalkozom éppen?
XY dolga.
3. Hogyan reagálok, ha elhiszem a gondolatot, hogy XY tartozik nekem?
- Milyen testi érzetek jelennek megy? Hol érzem legerősebben a hatását, hol jelentkezik a testemben? Milyen érzelem jelenik meg bennem miről árulkodnak az érzéseim, amikor ez a gondolat jár a fejemben? Hová visznek ezek az érzések?
Harag lesz bennem. A harag a hasamban keletkezik először, olyan, mintha egy nagy lufi feszítene, aztán szétterjed az egész testemen, minden apró porcikámban. Egy hatalmas, bármelyik pillanatban szétrobbanni kész lufi lesz belőlem.
Ha itt állna velem szemben, kiabálnék, hogy adja meg a jussom. Adjon vissza mindent, amit elvett.
Aztán elszomorodok, és a sírás kerülget. Becsapottnak érzem magam.
- Hogyan bánok magammal, és másokkal, amikor elhiszem ezt a gondolatot? Előjönnek-e függőségek, szaladok-e hűtőhöz, távkapcsolóhoz, bankkártyához? Vannak-e öngyűlölő gondolataim? Ha vannak, mik ezek?
Dühös vagyok magamra, és azt gondolom, gyáva kis senki vagyok, mert nem merek szólni, hogy tartozik, mert hagyom ezt az állapotot, és csak magamban rágódok évek óta.
Róla meg azt gondolom, hogy egy csaló. Kihasznált, átvágott, kijátszotta a jóhiszeműségem, a jószívűségem. Nem jár neki az, ami nála van, vissza kellene, hogy adja.
- Milyen múlt- vagy jövőbeli képek jelennek meg , milyen mozi zajlik a fejemben, amikor elhiszem ezt a gondolatot?
20 éves korom környékén egy ismerős lányra rábíztam egy táska ruhát. Azt ígérte, eladja az ismerősei körében. De soha többet nem jelentkezett.
Kb. 15 éve egy kutyasétáltatós barátnő kölcsönkérte a taposógépet, mondván pár hét múlva visszaadja. Többször szóltam, hogy hozza vissza, de valahogy mindig otthon felejtette. Aztán elköltöztek innen, és neki is nyoma veszett.
- Hol, mikor, hány éves koromban jutott eszembe először ez a gondolat?
Talán akkor, amikor a lány se a ruhákat, se pénzt nem adott. Jó húsz évvel ezelőtt.
- Hogyan élem az életem, ha elhiszem ezt a gondolatot, hogy XY tartozik nekem?
Ha eszembe jut, haragszom rá, és magamban monológokat mondok, amikben jól beolvasok neki. Pár pillanat alatt képes vagyok nagyon-nagyon felhúzni magam, és eljutni a „mindjárt szétrobbanok” állapotba.
- Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?
Nem tudok erre az emberre szeretettel gondolni. Nem tudok barátként nézni rá, mindig ott bujkál egy rejtett harag, és nyomás, hogy meg kellene mondanom neki, hogy tartozik, de annyi idő eltelt, hogy nagyon kellemetlennek érezném, ezért inkább nem teszem, csak emésztem magam miatta.
- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé ezt a gondolatot?
Kevesebbnek fogom érezni magam. Azaz nem hihetem azt, hogy több, jobb vagyok, mint ő.
- Ez a gondolat feszültséget vagy békességet okoz bennem?
Feszültséget.
- Mit kapok cserébe, amiért hiszek a gondolatban?
Azt, hogy fölé emelem magam. Azt gondolhatom magamról, hogy én sokkal rendesebb, odaadóbb, jószívűbb vagyok. Ugyanakkor abban is hihetek, hogy áldozat vagyok, hiszen átvágott, kijátszott.
- Van-e egyetlen stresszmentes okom is arra, hogy megtartsam ezt a gondolatot?
Nincs.
4. Ki lennék a gondolat nélkül, hogy XY tartozik nekem?
- Mit csinálnék, hogyan változna az életem?
Megszűnne az iránta érzett harag, és azt hiszem, egyáltalán soha többé nem gondolnék rá, nem foglalkoznék vele.
- Ki vagyok most, ebben a pillanatban, ahogy itt ülök, e nélkül a gondolat nélkül?
Nyugodt csendes és békés vagyok.
Megfordítások: + 3 példa
XY tartozik nekem.
XY nem tartozik nekem.
- hiszen én is kaptam tőle sok mindent, amiket lehet, hogy nem tudtam viszonozni,
- ezekre a dolgokra, amik nála maradtak, igazából nincs szükségem, el sem férnének itt,
- mert sosem volt arról szó hogy ki kell fizetnie, vagy, hogy csak kölcsönadom őket.
Én tartozom XY-nak.
- kitapétázta a lakásomat, és nem fizettem érte,
- megjavította a számítógépem, a kocsim és nem fizettem érte,
- évekig adott szállást, és élelmet, és nem fizettem érte.
Én tartozom magamnak.
- azzal, hogy nem hiszek a gyűlölködő gondolatoknak, hiszen feszültséget okoznak nekem,
- azzal, hogy nem kutakodok a múltban, mert fájdalmat és szenvedést okozok magamnak ezzel,
- azzal, hogy odafigyelek magamra, és időben észreveszem, amikor a fejemben zajló történetek sodorni kezdenek magukkal, és nem a jelen pillanatot élem.
- azzal, hogy békét teremtek a lelkemben,.
- azzal, hogy elfogadom, nem tudok változtatni megtörtént eseményeken, ezekre nincs befolyásom,
- azzal, hogy nem magamban rágódok, hanem szólok, ha úgy érzem, valami nincs rendben sérelem ért,

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.